Heti dialogosz XV. – ObudaMost

– Mi újság Óbudán?
– A Pók utcai lakótelepen egy idősebb férfi önkielégítést végzett a körmös szalon ablaka előtt.
– Következmény?
– A rendőrség nagy erőkkel keresi.
– Érdekes képzettársításokat indukálhat ez a hír. Amennyiben elfogadjuk, hogy ez az aktus az örömszerzésnek egy olyan tevékenysége, amit a cselekvő személyen kívül más nem élvez, viszont mások számára taszító látvány, akkor én naponta vagyok tanúja a nagyközönség előtti önkielégítésnek a magyar kormány és a kormánypárti többség bármely tagjának megnyilvánulásakor, különös figyelemmel bizonyos idősebb, hatvan felé közeledő férfiak akcióira.
– Következmény?
– Úgy tudom, az illetőket még nem keresi a rendőrség. Pedig ideje volna, mert ennek az említett önkielégítésnek halálos áldozatai vannak, plusz sokezer milliárdos gazdasági kára.
– Erről jut eszembe, hoztam egy idézetet, megpróbálom felolvasni, hátha nem fagy hozzá a kezem a papírhoz. Már a múlt héten is akartam mondani, lassan be kellene ülnünk valahová, ha ez az átkozott vírus nem tenné tönkre az életünket azzal is, hogy mindent be kell zárni. Bár a feleségem szerint ennek is a hasznos vetületét kell nézni, így legalább nem tunyulunk valamely kávéházban. Olvasom: „Soros nyílt parancsokat osztott ki az Európai Unió vezetőinek. Ebben arra utasítja őket, hogy keményen büntessék meg azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak a globális, nyílt társadalom zászlaja alatt egy egységesülő európai birodalomba betagozódni”. Nem tudtam eldönteni, mi okozta a hevesebb hányingert, ennek a mi lassan gurulóra hízott miniszterelnökünknek a virulens militarizmusa, vagy az, hogy ő a nevemben nem akar az egységesülő Európába „betagozódni”. Nem az a baj, hogy meg sem kérdez, hanem hogy el sem tudja képzelni, esetleg van olyan ember Magyarországon, aki szeretne végre európaivá válni, aki ezt az egységesülő Európában képzeli el. Mondjuk, több millió olyan ember lehet ebben az országban. Legalábbis remélem. Az már más kérdés, hogy ezt én tényleg nem egy zászló alatt akarom megélni, ha lehet, semmilyen zászlót nem kívánok látni, himnuszt hallgatni sem szeretnék, egyáltalán, piszkosul nem érdekelnek a nacionalista jelképek és melldöngetések.
– Türktanács. Az van helyette. Szerintem már készül a zászló is, a himnusz is. Jobbraaaa néz!!! Mondja, milyen lehet az, amikor egy mélynövésű, nyolcvanéves vénember goromba lesz? Abba az újságírólányba is belerúg, mint a fiába annak idején a csúti baromfiszaros udvaron?
– Persze, miért ne? Bárkibe belerúg. Ezt az emberféleséget nem lehet a sztenderd jellemzők által leírni, nem úgy működik. Ez egy beszélni és többé kevésbé gondolkodni képes ösztönlény, egy szerves anyagokból felépült szerkezet, ami a lehető legegyszerűbb kapcsolási séma szerint üzemel. Inger, ingerválasz. Voltaképpen világos és átlátható, pontosan lehet tudni, milyen ingerre milyen válasz érkezik. A belerakott relé egy elsőgenerációs, érintkezésre kapcsoló kontrollmechanizmus, olyasmi, amilyen a hajdani olvadóbiztosíték volt, a legkisebb energiatúllépésre azonnal reagál, kiég, megszűnik az ellenőrzés, jön a természetes reakció. Mint a vásári paprikajancsi, ami a megfelelő helyre juttatott érintés következtében azonnal üt vagy rúg, attól függ, melyik végtag kapja az impulzust. A fia ugyanígy van beállítva, verbális üzemmódban, ő már gyáva ahhoz is, hogy valakivel szemtől szembe kiálljon. Az egyéb emlősöktől való könnyebb megkülönböztethetőséget a csak a homo erectus-ban kifejlődött bosszú és gyűlölet megnyilvánulásai jelentik. De ez is egyszerű és átlátható, pontosan lehet tudni, hogy az egész szomamotoros gépezetet ez a két effektus indítja el. Bármilyen emberi akcióra a szóban forgó szerkezetek egy úgynevezett érzelemtolulással reagálnak, a jól azonosítható bosszúvággyal vagy gyűlöletlövelléssel, adott esetben mindkettővel. Egy ilyen lényt vezető helyettesnek sem alkalmaznak egy szeméttelepen, viszont nyugodtan lehet miniszterelnök.
– Szabatos. És tökéletes leírása annak a rendkívül ritka jelenségnek, aminek az eredménye kivétel nélkül a rosszcselekedet. A pusztítás. Gondolja végig, ezt a mi jelenlegi miniszterelnökünket egyetlen jótetten sem tudjuk rajtakapni. Amióta ismertté vált, kizárólag ártani volt képes. Minden egyes tette a rombolást célozta. Még az általa elrendelt építések is az illető terület jóformán helyrehozhatatlan szétdúlását eredményezték, légyen az épített vagy természeti környezet vagy az emberéletbe való bármilyen beavatkozás. Gondoljon bele, még a legutálatosabb élőlényeknek is van valamilyen haszna, a szúnyogot például megeszi a fecske, a vakond feltúrja és elcsúfítja a kertet, de az közben felzabálja a termőföld kártevőit, ennek a mi miniszterelnökünknek még ilyen haszna sincs. Én elég sok ócska alakot ismertem, bűnözők között nőttem fel, de mindegyiknek volt valamilyen jó tulajdonsága. Egyszerűen iszonyatos egy ember, aki csak ártani képes, akinek a legmelegebb szeretet megnyilvánulása a hellóröfi. Néhány évvel ezelőtt olvastam valahol egy elemzést, már nem emlékszem, hol, annak a fájdalmas igazsága azóta a harmadik hatványra szorzódott. Az a Chamberlain-metódust hozta példának, („ó, hát nem lehet egy ember annyira elvetemült”). Az a helyzet, hogy Merkel és a többiek ugyanúgy nem képesek felfogni, kivel van dolguk a magyar miniszterelnök esetében, ahogyan a harmincas években a finom angol úr miniszterelnök a saját kulturális szintjéről szemlélődött, ahonnan Hitlerig nem lehetett lelátni. Nem a falusi futballista jelentéktelensége a kiindulási alap, ami Hitlerhez viszonyítva tényleg maga a pitiánerség, hanem az a fertőzés, amit a magyar miniszterelnök széthint a világban a maga „eszméire” mind fogékonyabb tömegek közé. Mely folyamat itt, a góc közvetlen környezetében még talán megállítható, de az epidémia gyorsulva terjed. Jó volna valahogyan megértetni Merkellel és a többi, viszonylag értelmes politikussal, hogy nemcsak a magyar nép túlnyomó többsége fogékony a pusztító eszmékre és nemcsak a tanulatlan magyarra leginkább hasonlító amerikai plebsz. A németek talán sok évtizedig védő immunitást szereztek(?), de ezzel egyedül állnak még a töredék, Európának nevezhető Európában is. A nép ugyanis sehol sem demokrata és nem stabil szavazó, nemcsak nem tudják, mi a demokrácia, nem is érdekli őket. Rémületes az alap megállapítás, de egyre veszélyesebben látszik, mennyire igaz: ha egy hordó szennyvízhez egy kanál bort adsz, szennyvizet kapsz – ha egy hordó borhoz egy kanál szennyvizet adsz, szennyvizet kapsz. Ez a Felcsútról elszármazott kanál szennyvíz már bele is került a boroshordóba. Sajnos nem tudok más megoldást ajánlani, mint a Kissingeri eljárást: csak a keresztényfasisztakommunisták pénzzel való tömését kell abbahagyni, a rendszer pillanatok alatt összeomlik. Ez ma éppolyan aktuális, amilyen ’90 előtt volt, és éppúgy alkalmazható, sőt egyszerűbben.
– Buzogj vér, csak buzogj, mondá Bánk bán Tiborcnak.
– Nekem is ez jut eszembe mindig, amikor az elemzéseim hatásáról elmélkedem.
– Nem tehet mást, nem tehetünk mást. Mondjuk.

Heti dialogosz XIV.

Mi újság Óbudán? – Növelte előnyét a III. Kerületi TVE. – Hol? – Azt nem tudom. Most olvastam az ÓBUDAMOST-ban. Gondolom, ez valami futballcsapat. Talán a Bajnokok Ligájában növelte az előnyét. – Ejnye. Ilyen fontos dologban ilyen tájékozatlanság. Mit fog szólni a külgazdasági miniszter, ha ezt megtudja? Tényleg, mi az, hogy külgazdasági miniszter?


'20. 11. 28.

Feliratkozom hírlevélre