“A kultúrára igenis nagyon nagy igény van” – interjú a BÉKA filmklub alapítójával – ObudaMost

Hogyan születhet filmklub egy kollégiumi szobában? Miben lehet ez másabb, mint a többi? Egy filmklub, aminek a közönsége a legfontosabb – interjú Csókás Mátéval a BÉKA filmklub alapítójával és vezetőjével.

Honnan indult a filmek iránti szereteted és hogyan vezetett ez a BÉKA filmklub megalakulásához?

Valószínűleg a filmek iránti szeretetem már a gyerekoromban kezdődött, imádtam és élveztem filmet nézni. Maga a BÉKA Filmklub ötlete annak idején, egy kollégiumi szobában született meg Szegeden. Adva volt nyolc összezárt ember, akik szerettek filmeket nézni és utána megbeszélni a látottakat, innen indult el az egész. Egyébként a kollégiumi szobák varázslatos kisugárzást nyújtanak, onnan előbb-utóbb mindig kinövi magát valami.

Honnan jött a névválasztás?

Ennek egy nagyon egyszerű mégis érdekes története van. A legelső klubhelységünk a Bérkocsis utcában volt, azonban a Bérkocsis nevet kissé hosszúnak találtuk, így egy szóösszerántással BÉKÁ-vá redukáltuk, mindezt az egyszerűbb kiejtés érdekében. Ez egyébként egy pincehelység volt, így egy régi Hofi-poén is illet ránk „Ha a talajvíz kiönt, akkor a BÉKA segge is megemelkedik” lényegében ez annyit jelent, hogy feljövünk a mínusz egyről a nullára. Ténylegesen a semmiből indultunk el és itt szeretném megjegyezni azt a nagyon fontos tényt, hogy minket nem támogatott senki, nem voltak mögöttünk sem oligarchák, sem teljesen vagy nem teljesen civil szervezetek, teljesen önerőből nőtte ki magát a filmklub. Ha egy csúnya, régi kifejezéssel kellene jellemeznem, akkor azt is mondanám, hogy ez egy „alulról jövő népi kezdeményezés volt”.

Mi volt az alapvető koncepció a filmklubbal, mit szeretettek volna elérni vele?

Meg vagyok áldva vagy talán inkább verve egy nagy adag népművelő szándékkal és ha már így alakult, akkor egyszerűen meg kellett találni és teremteni azokat a lehetőségeket és azokat az alkalmakat, ahol a költő szavaival élve „itt valahol, ott valahol négy-öt magyar össze hajol” – mivel bármilyen hihetetlen, de a kultúrára igenis nagyon nagy igény van a befogadói részről.

Fotó: BÉKA filmklub

Egy kollégiumi szobából hogyan jutottatok el egészen a Bem moziig?

Ahogy már említettem az első hely, ahol a filmklubot megtartottuk a Bérkocsis utcában volt, ahonnan átkerültünk az Aurórába és utána egy meghívásos lehetőség következtében jöttünk a mostani székhelyünkre, a Bem moziba 2017-ben. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Bem mozi üzemeltetőinek és valamennyi munkatársának, hogy ilyen kedvesek és nyitottak az irányunkba, valamint, hogy amiben csak lehet, segítik a munkánkat.

A Facebook oldalatok névjegyzékében található „kult és közhelyes filmek” kiírás mit akar jelenteni?

Igazából, mi a kultúrát tágabb és eredeti értelmében értelmezzük, a kultúra latin eredetű szó, „cultivo” „megművel, kiművel” jelentéssel. Mi is ezt szeretnénk elérni, hogy megvalósuljon „a kiművelt emberfők sokasága”. A közhelyes pedig azt jelenti, hogy nem feltétlen azok a jó filmek, amelyeket elismerő kritikával illetnek és tömérdek mennyiségű díjjal jutalmaznak, ellenben meglehetősen emberpróbáló a nézői befogadásuk, vagy ezért vagy amazért. Véleményem szerint egy film, de akár egy színdarab, vagy egy könyv is akkor működik igazán, ha azt elolvassák, megnézik vagy meghallgatják, tehát ha érthetően, felfoghatóan és világosan eljut az üzenet a befogadóhoz, a közönséghez, akikért egyáltalán létezik a szakma. Ha ezek közül egyik sem valósul meg, akkor bármilyen jót írhatnak vagy mondhatnak az adott műről a kritikus haverok és hozzáértők, hovatovább jutalmazhatják akárhány díjjal, az említett alkotás legjobb esetben is fércmű vagy torzó marad, amelyet a holnapra elfelejt mindenki.

Az első évadot, hogy éltétek meg, sikerült elérni, amit szeretettek volna, vagy inkább negatív élményként maradt meg?

Az első évadot 2009-ben rendeztük meg, amikor a rendszerváltás 20. évfordulójának kapcsán, „Volt egyszer egy rendszerváltás” néven hirdettünk meg egy teljes évadot. Minekután semmilyen létező tapasztalatunk nem volt arról, hogyan kell egy ilyet csinálni és működtetni, úgy éreztük magunkat, mint aki fejest ugrik az ismeretlenbe. Egyébként igazából hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk, hiszen most is itt vagyunk és csináljuk, ugyanis mint kiderült van igény rá, van ránk igény.

Milyen szempontok szerint választjátok ki egy évad tematikáját?

Bármennyire hihetetlen és furcsa nem próbálunk mindenáron aktuális kérdésekre reflektálni vagy reagálni, néha az élet hozza úgy, hogy a kiválasztott téma reagál egy-egy aktuális fejleményre. Általában a bejáratott metódus az, hogy tavaszi és őszi évadot egy-egy meghatározott témának vagy alkotónak szenteljük, így volt már többek között sci-fi, Shakespeare, beavatás, propaganda és háborús évadunk is. 

Milyen lesz az idei évad, mit várhatunk tőle?

Jelen pillanatban magyar évad van, klasszikus magyar filmek kerülnek terítékre. Az, hogy az idei évadtól mit lehet várni az egy érdekes és nyitott kérdés, tekintve hogyan alakul a járványhelyzet. Nem tudjuk mi lesz a jövőben, de ha a mozik nem kényszerülnek ismét bezárni, akkor reméljük, hogy sokan fognak eljönni mihozzánk, hogy ritkán vagy kevésbé ritkán látható, de a magyar filmörökség szerves részét képező alkotásokat megnézzék. Igyekeztünk olyan filmeket beválasztani, amelyek vagy a téma vagy a szereplők vagy a rendezés miatt amolyan „kötelezően ajánlott”, amolyan egyszer az ember életében mindenképpen látnia kell azt az adott filmet jellegűek. Véleményem szerint pont ilyen a most november 3-án bemutatásra kerülő Húsz óra című film is, ami meglehetősen ritkán látható a TV-ben. 

Programajánló – A kultikus Húsz óra a BÉKA Filmklubban

Jó hírrel tudunk szolgálni a régi filmek szerelmeseinek és a kultikus magyar alkotások kedvelőinek egyaránt. November 3-án kerül vetítésre a Bem Moziban, a BÉKA Filmklub szervezésében, a Húsz óra című, ’60-as években készült film. A Fábri Zoltán rendezése alatt elkészült film, Sánta Ferenc Kossuth-díjas író azonos című regényének filmes adaptációja.

A koronavírus kezdeti szakaszát, hogyan élte meg a filmklub és mi a helyzet most?

Tavasszal a Roboraptor bloggal közösen egy sci-fi évadot terveztünk, ami elég jól ment egészen addig, amíg márciusban be nem gyűrűzött a vírus, így a mozik is kénytelenek voltak bezárni. Így majdnem az egész tavaszi évad lenullázódott. Ezt követően nyáron ugyebár újra megnyíltak a mozik, fellélegeztünk és a közönség is fellélegzett velünk. Természetesen, ha a számokat nézem, akkor a nézőszám elmaradt a szokásostól, mint mindenhol máshol, hiszen sok nézőnk a veszélyeztetett korosztályból került ki. Egyébiránt a vetítéseinken ebből a szempontból megvalósult a nemzeti együttműködés, mert jóformán minden korosztály képviselteti magát, az iskolásoktól a nyugdíjasokig bezárólag. Volt olyan, hogy egy tanár bácsi a fél osztályát elhozta és olyan is volt, hogy egy teljes családnak tudtuk kellemes esti elfoglaltságot adni és közös élményt nyújtani.

Melyik volt a legjobb időszaka a filmklubnak, az elindulás óta?

Mindig az aktuálisan utolsó, magad mögött hagyott évad a legjobb, hiszen minden egyes vetítéssel, szervezéssel és beszélgetéssel fejlődik az ember – különben valamit rosszul csinálsz. 

Miért tartod ezt a filmklubot különlegesnek?

Védjegyünké vált, hogy minden vetítésünket egy értelmező beszélgetés kövesse a látottakról. A filmklubnak a klub jellege nem abból adódik, hogy egyszerűen levetítünk egy filmet, hanem az azt követő beszélgetésből, a közös gondolkodásból. 

Ejtsünk erről egy pár szót, mindig filmspecifikusan jön egy stáb a vetítések utáni beszélgetésre?

Igen, minden filmnél igyekszünk más és más embert megszólítani, hogy bővítsük a repertoárt. Ez is egy szakma, bizonyos filmekről csak bizonyos emberek tudnak csak beszélgetni, egy történelmi film kapcsán egy politológust vagy egy történészt kérünk fel, hogy a látottak kapcsán elemezze a kort és a szereplőket, mit és miért úgy mutattak be vagy éppen mit és miért fedtek el. Innen látható, hogy egy-egy film kapcsán nem feltétlen a képi megvalósítás vagy az esztétikai minőség miatt beszélünk róla, hiszen nem filmszakkör vagyunk. Természetesen mindig törekszünk arra, hogy az adott film kapcsán egy, a témában járatos hozzáértő szólaljon meg, de az sem ritka, hogy magukat az alkotókat hívjuk meg. Az elmúlt években kétszer járt nálunk Jankovics Marcell vagy Török Ferenc filmrendező. A teljesség igénye nélkül Csepeli Györgytől kezdve Farkas Attila Mártonon át Jeszenszky Gézáig elég széles és mély merítéssel dolgoztunk. Azt hiszem a fentebbi névsor kellően illusztrálja, hogy mit is értünk az alatt, hogy van igény a kultúrára, az értelmes párbeszédre.

Hogy képzelitek el a filmklub jövőjét pár éven belül? Szeretnétek változtatni új filmeket behozni, kicsit a main streamebb filmek felé is nyitni, több embert bevonzani, illetve vannak-e tervek a bővítésre?

Ha adódik lehetőség és alkalom a továbblépésre, akkor nyilván. Ha van igény rá, akkor nyilván kinövi magát a történet, de vannak bizonyos meghatározottságok, amelyeket az ember nem tud nem figyelembe venni. Mondjuk, ha van egy 100 fős termed, akkor oda 150 embert nem tudsz elhelyezni, maximum kérsz két vetítési alkalmat, ami vagy belefér a mozi meghatározott műsorrendjébe vagy nem, tehát ez egy többszereplős történet. 

És bármiféle terv a jövőjét tekintve a filmklubnak?

Tervezéssel jól állunk, de más kérdés, hogy mit hoz az élet. Ezzel számolni kell. Ebből a szempontból én a kérdőjeleket inkább látom, mint az irányokat. A jövőre nézve és a következő évadra megvan a tervünk, de már csak babonából sem merek nyilatkozni ezzel kapcsolatban. 

Koncertsorozattal várja a családokat az Óbudai Danubia Zenekar

November 7-én az Óbudai Danubia Zenekar várja a zene szerető családokat egy egész délelőtti koncertsorozattal a Budapest Music Centerben. A Szimfonikus Táncház címet viselő eseményen, 10:30-as kezdéssel várnak mindenkit, 4 éves kortól. A koncertsorozat karmestere és házigazdája Hámori Máté lesz, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője.


'20. 11. 02.

Feliratkozom hírlevélre